Felemelkedés a 17. században

A Lorántffy és a Rákóczi család rendkívüli jelentőségű birtokosai voltak a Zemplén környéki országrésznek. De azon túl, hogy főnemesi kiváltságaikat gyakorolták, rengeteget adtak vissza direkt és indirekt módon is ennek a vidéknek és lakosságának. Egyetemünk és annak hagyományai szempontjából a cseh Johannes Amos Comenius Patakra érkezése (1650) az mozzanat, amit a leggyakrabban emlegetünk ebből az időből, kiváltképp, ha az oktatás fellendüléséről van szó (de történelmi kutatásokból feltételezhető, hogy lehettek érkezésének akár kurucpárti, sőt konkrét Habsburg-ellenes törekvései is). Ám fontos azzal is tisztában lenni, hogy a fent említett, erős öntudatra ébredt helyi, nemesi családoknál kapcsolódik össze igazán szépen az oktatás és a bor felemelkedése a borvidéken. Amellett, hogy az egyre sikeresebb bortermelés komoly bevételeket jelentett a helyi nemességnek, a közismert legenda szerint Laczkó Máté Szepsiből a Lorántffy család udvari papjaként kerülhetett közel az aszúkészítés misztériumához (az elkészült friss, édes borkülönlegességet pedig Zsuzsanna fejedelamasszonynak ajándékozta húsvétra).

A tokaji bor titkai

Ma már tudjuk, hogy már jóval korábban, 1571-ben az aszúszőlőbor fogalmát biztosan ismerték (Garai Máté tokaji örökösödési levelében is említve, de az ugyancsak sárospataki tanító Szikszai Fabricius Balázs Nomenclatura-jában is megtaláljuk az 1500-as évek második feléből a kifejezést, igaz a pontos készítési módját némileg homály fedi). Ám a jó bényei pap (1630 utáni) halálát követően kezdenek el ténylegesen megsokasodni a hazai és a külföldi leltárakban, lajstromokban is a tisztán, azaz szemenszedett aszúborra vonatkozó feljegyzések.

Hogy pontosan ki és hogyan készítette a legelső tokaji aszút, talán egyszer éppen egy nemes lelkű, tehetséges pataki diák fogja az utókor számára kikutatni az iratok közt, de mindez jelzi számunkra azt, hogy a 17. századi századi Sárospatak az írásbeliség, a műveltség és a tudásvágy egy ma is példaértékű fellegvára volt, aminek a város oktatási intézményei intellektuális központját képezték. Mindezt nem árt időről-időre tudatosítanunk magunkban és közösségünkben

Felemelkedés ma

A szellemi és borászati örökség egyszersmind komoly felelősség mindannyiunk számára, melyet ma írunk tovább, mindannyian, akik ebben a kulturtájban élünk, dolgozunk: szőlészek és borászok, tanárok, kutatók, kollégák, leendő szakemberek és még sokan mások.

A Tokaj-Hegyalja Egyetem megalakulása így több szempontból is szimbolikus jelentőségű. – Szeretnénk, ha a comenius-i hagyományok mentén olyan komplex tudás központja lenne sárospataki egyetemünk, mely egyszerre kötődik a pedagógia mellett szőlész-borász szaktudás megszerzéséhez, és ezen túlmenően (napjaink turisztikai elvárásainak megfelelően) bekapcsolódik a régió és hazánk szakembereinek kinevelésébe.

Az ő érzékenységükön és küldetéstudatukon is nagyban múlik, miképp jut el Tokaj-Hegyalja jóhíre a világba és bízunk abban, hogy Sárospatakon megszerzett tudásukkal ezt a régiót erősítik majd óvodákban, iskolákban, borászatokban vagy éppen vendéglátóhelyeken.