Csodatevő ujjbábok a Dráma-napon, a DRHE-n
A hazai drámapedagógus-képzésben érintett felsőoktatási intézmények oktatói, hallgatói, kifejezetten a drámatanári szakirányú pedagógus-továbbképzéseiken végzett diákjai rendszeresen összegyűlnek. Hajdanán Veszprém kezdte, majd a Wesley Főiskola folytatta az intézmények országos találkozójának szervezését. A hagyományos rendezvény stafétabotját idén a debreceniek vették át.
A programról szőtt elképzelések nem változtak: minden intézmény bemutatja drámapedagógiai képzési profilját – ha van olyan, akkor annak esetleges sajátosságára, jellegzetességére összpontosítva. Rendszerint a vállalkozó vendégek 25-30 perc aktualizált ismertetőjére, - ha lehet, akkor - interaktív bemutató foglalkozására (amit lehetőleg tehetséges hallgatók vezetnek) – kerül sor.
A Tokaj-Hegyalja Egyetemet 2024-ben Kiss Mónika Nóra: „JÖJJ FÉNY, JER FIGURA! Teremts árnyat, hozz mosolyt sok-sok babaarcra!” – egyszemélyes árnyjátékkal és módszerismertetővel képviselte. Idén a THE oktatója, a MTA Drámapedagógiai Albizottságának tagja idén a kartonpapír-ujjbábok, utilitaritásukra erősen fókuszáló bemutatójával tartotta a felszínen a művészetpedagógia e téren mindig lankadó figyelmet. Pilótatáskányi rekvizitumaival, tucatnyi sablonjaival, kézimunka ollóival és egy gumikalapáccsal elérte, hogy a drámai műfajok ’hamupipőkéje’, a bábjáték fényárban kerülhessen.
Dr. Trencsényi László, címzetes egyetemi tanár, az MTA PTB Drámapedagógiai Albizottságának elnöke, és Dr. Joó Anikó, főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Felnőttképzési Központjának vezetője nyitották meg a találkozót.
Ezt követően a vendéglátók (Edelényi Vivien), majd az Apor Vilmos Katolikus Főiskola küldöttjei (Bognár Anna, Hodossy Vivien, Várallyay Molnár Orsolya, hallgatók és Székely Andrea, oktató) ezután Szentirmai László, c. egyetemi docens a Tokaj-Hegyalja Egyetem képviseletében, végül az első blokk zárásaként a Szegedi Tudományegyetemről Nikolics Patrik mutatták be, mit hoztak a június 7-i Drámanap „asztalára”.
Szendvicsebéd után a Wesley János Főiskola képviseletében Gomboczné Erdei Mónika, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről Barkóczi Eszter és Ocztos Rebeka, hallgatók, legvégezetül a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről Giriczné Gyányi Mária, végzett hallgató, drámapedagógus lépett a hallgatóság elé.
Mozgás, érintés, kapcsolódás, s minden olyan érzéklet, ami a szemnek láthatatlanhoz juttat el - aznap terítéken volt. Erős megvilágításba került a gazdag képzelőerővel bíró, remek a humorú, a képekben, s hangokban gondolkodó, igencsak kreatív jobb agyfélteke, a hipotézisek forrása. Mivel „beszélni kevésbé tud”, inkább a zene vagy a művészetek nyelvén fejezi ki magát. Ezért az üzeneteit sokkal inkább csak érezzük, mintsem értjük. Ám így gondozhatja az EQ, a „társas intelligencia” képességegyüttesét, ami az ember másokkal való minőségi kapcsolat teremtéséhez, annak gazdagításához, fenntartásához szükséges – pedig számos felmérés szerint itt a legtöbb hiány, ami az iskolázás közben kerül felszínre.
Megegyezés született: folytatni, fejleszteni kell, akkor is ha Sarashwati és Pallasz Athéné épp édes álmát alussza.
