Boroszlói bóluszok nyomában
A Kulturális Örökség Tudományok Tanszék két oktatója: Kis Tímea és Orbán Áron, valamint két hallgatója: Sipos Eszter és Pacsuta Szilvia a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával sziléziai bóluszok nyomába eredt a lengyelországi Wroclawban.
A bólusz egy speciális föld, az ókortól kezdve különböző mérgezések, lázak, illetve pestis elleni orvosságként tartották számon, a kora újkorban az alkalmazhatósága jóval szerteágazóbb lett. A többek között Bolus Tockaviensisnek nevezett tokaji orvosi föld e bóluszok között is kiemelkedő ismertségűvé vált a 16. század közepére: egykorú forrásszövegekből tudjuk, hogy az 1553. évi bécsi járványban a császári udvar orvosa, Franz Emmerich már azzal gyógyította a pestist – állítólag nagy sikerrel. A kutatóút során sikerült digitalizálni a tokaji bólusz sziléziai párja, a Terra Silesiaca 1597-ben kelt latin nyelvű nyomtatott híradását is, melyben az utóbbi megtalálója, Johannes Montanus a sziléziai bólusz magyar vonatkozású összehasonlításáról is értekezett.
A Wrocławi Egyetemi Könyvtár Kézirattárában újabb, a bóluszokra vonatkozó 16. századi leveleket találtunk, melyek a közép-európai respublica litteraria élénk intellektuális életét tükrözik. Georg am Wald egy 1583-as levele mellékleteként például egy új földtípust, a „terra Amvaldinát” küldött egy másik német orvos-természettudósnak, Johann Weidmarnak, aki komoly összeget fizetett a pasztillákért; a Weidmar-levelezés egy másik (kicsivel korábban kelt) darabja szerint viszont Weidmar kollégái kételkedtek a terra Amvaldina hitelességében. A három Habsburg császár orvosaként ismert Johannes Crato levelezéséből ismét olyan levelek kerültek elő, amelyek szerint Crato közvetlen és megbízható úton, baráti konstantinápolyi követek révén igyekezett kaffai és lemnoszi földhöz jutni. Ezek a források újfent aláhúzzák a bólusz mint orvosi föld keresettségét Közép-Európában, ahogy a hitelesség problémájára is utalnak: a hamisítás elterjedtsége miatt ezek az orvosok / humanisták mindenáron autentikus bóluszhoz akartak jutni, ehhez pedig mind anyagi eszközöket, mind pedig távoli kapcsolataikat, illetve ismeretségi körük szakértelmét is felhasználták.
A kutatócsoport a Tarnowskie Góryban található bányamúzeumot is meglátogatta, illetve az Egyetem nevében koszorút helyezett el a híres magyar humanista – diplomata Dudith András mára méltatlanul elfeledett boroszlói epitáfiumára.
Hír és fotó: Kis Tímea
