Sárospatak patinás iskolaváros. A település és a térség sorsa párhuzamosan forrt egybe a borral és a kultúrával. E két fontos tényezőnek mintegy a közös halmazában helyezkedik el évszázadok óta az iskolázás: hosszú időn át az oktatáshoz szükséges mecenatúra fő forrását biztosította a tokaj-hegyaljai szőlőtermelés és borkereskedelem – mint ahogyan az oktatás egyik legfőbb célja is sok-sok nemzedék számára az volt, hogy e sajátos gazdasági és kulturális örökség megtartója, méltó támasza legyen.

Sárospatakon az iskolakultúra a középkor végén indult virágzásnak. A 15. században már tekintélyes, művelt plébánosok működtek a településen, akik meghonosították a tanítást a nép gyermekeinek körében. A középkori iskola a reformációt követően, immár protestáns kézben nagy hírű kollégiummá vált. Előbb báró Perényi Gábor, majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Lorántffy Zsuzsanna révén ért el az intézmény újabb fejlődési fázisokat. Lorántffy Zsuzsanna nagyvonalú támogatásának köszönhetően Patak fogadta be néhány esztendőre az Európa-hírű kései humanista gondolkodót, pedagógust, Jan Amos Comeniust. A fejlődés a 17. század utolsó harmadában megtört: az erőszakos ellenreformáció miatt elmenekült Patakról a kollégium, a helyi műveltség kizárólagos letéteményeseivé mintegy két évtizeden át a városban megtelepedett jezsuiták váltak. A Rákóczi- szabadságharc idején aztán visszatérhetett az intézmény a „Bodrog-parti Athénba” – s azóta különféle jogállásban ugyan, de megszakítás nélküli a felsőbb oktatás Zemplén szellemi központjában. Az ellenreformáció nem elhanyagolható eremdénye továbbá, hogy a 18. század közepén előbb Tokajban, majd az iskola elköltözése után Sátoraljaújhelyen színvonalas gimnázium is létesült.

A Sárospataki Református Kollégium hagyományos lelkészképző funkciója a 18-19. század fordulóján egészült ki egy egészen gyakorlatias, s ennek nyomán országszerte gyorsan híressé váló jogászképzéssel, valamint a század második felében az önálló tanítóképzéssel. E három képzési terület szerves egységet alkotott: párját ritkító tartalmi integráció biztosította, hogy a „pataki szellemet” foglalkozástól, tudományágtól függetlenül minden deák megismerje, s tovább vigye, bárhová is sodorja az élet. Ez a társadalmi–kulturális küldetéstudat különösen felerősödött a vesztes I. világháború után. A határszélre sodródott, ezernyi bajjal szembesülő Sárospatak bátor innovációkkal rögzítette helyét hazánk kulturális térképén: angol internátus, falukutató szeminárium, tehetségmentés, népfőiskola – ezek a legfényesebben csillogó drágakövei egy utakat kereső közösség eredményeinek.

Az újabb világháborús bukást követően a református kollégium működése a rendszerváltásig ismét kényszerűen szünetelt. Ekkor azonban az állami kézbe került tanítóképző főiskolának módja volt biztosítani a sárospataki felsőoktatás folytonosságát. Egyetemünk jogelődje az ezredfordulóig önállóan, azután előbb a Miskolci Egyetem, majd az egri Eszterházy Károly Egyetem szervezetébe tagozva biztosította az elkötelezett szakember-utánpótlást a térség óvodái, iskolái számára.

A 2021 augusztusában megalakuló új egyetemünk nemcsak az önállóságát visszakapó tanítóképző főiskola hagyományait, hanem Sárospatak és Tokaj-Hegyalja gazdag természeti és épített, gazdasági és kulturális örökségét egyaránt működése legfőbb bázisának és értelmének tartja. Azért vagyunk, hogy ez az örökség a későbbi nemzedékek számára is csorbítatlanul elérhető legyen, s közben folyton gyarapodjon.