A szentesi születésű Dezső Lajos Sárospatakon érettségizett, majd jogi tanulmányait is itt végezte. Az ügyvédi pályát azonban hamarosan tanári pályára cserélte. 26 esztendősen már tanítóképezdei tanárjelöltként töltött néhány hónapot állami ösztöndíjjal Németországban, Svájcban és Franciaországban, majd a lévai tanítóképezde mennyiség- és természettudományi szakos tanára lett. A rendkívül művelt, kiválóan képzett, négy idegen nyelvet beszélő fiatalemberre hamarosan felfigyeltek, és Trefort Ágoston, vallás- és közoktatási miniszter 1875-ben, alig 28 esztendősen a Sárospataki Állami Tanítóképezde igazgatójává nevezte ki. Dezső Lajos 1904-ben bekövetkezett haláláig, 29 éven keresztül vezette az intézményt.

Kilenc gyermeke született, s emellett még vállalta szegény sorsban élő testvére leánygyermekének iskoláztatását is. Felesége halálát követően újra megnősült, így további mostoha és nevelt gyermekekkel bővült családja, noha több édes gyermekét veszítette el gyermek- vagy ifjúkorban. Szerény körülmények között élt népes családjával, de annál nagyobb tisztelet, elismerés és megbecsülés övezte személyét és pedagógiai tevékenységét.

Szívügyének tekintette a tanítói hivatást. Szigorúan, de következetesen, igazságosan és reálisan gondolkodva nevelte tanítványait, kellő módon megalapozta önbizalmukat, azonban határozottan óvta a tanítói pályától az arra nem hivatottakat. Tisztában volt a folyamatos önképzés fontosságával, ezért pedagógiai könyvtárat, a gyakorlóiskolában pedig népiskolai könyvtárat szervezett. Elkészítette a képző első rendtartási szabályzatát.

Tudatos, fegyelmezett, következetes vezetői tevékenysége mellett a pedagógiai elmélet terén is kiemelkedő munkássága. A tanítói hivatás iránti elkötelezettsége, a comeniusi elvekkel való azonosulása, valamint a pataki tradíciók hatása késztette Comenius fontosabb műveinek magyarra fordítására, valamint a comeniusi eszmék hirdetésére, magyarázásra, népszerűsítésére. Elemi iskolai tantervei és tankönyvei mellett fő művének tekinthető az 1883-ban, Sárospatakon megjelent Comenius Amos János Magyarországon című munkája, 1896-ban pedig lefordította Comenius Magna Didactica (Nagy Oktatástan) c. művét.

Ködöböcz József, a sárospataki tanítóképzés másik ikonikus alakja így méltatja őt „Dezső Lajos élete és pedagógiai munkássága” c. írásában: 

„Dezső Lajos korszerű elveit, előremutató felfogását, a nép felemelésére irányuló törekvéseit hűen tükrözi elméleti és pedagógiai tevékenysége, melynek alapján méltán lett tanítványainak „szeretett mesterévé”, elismert „példaképévé”. Céltudatos munkájával, a közműveltség emelésére irányuló javaslataival, erőfeszítéseivel, a közműveltség általánossá tételéért vívott következetes harcával országos méretekben is felhívta magára kortársai figyelmét, kivívta a hozzáértők csodálatát. Eszmei felfogásával, gyakorlati tevékenységével csatlakozott a továbbfejlődésért küzdő, haladó pedagógusokhoz, közoktatáspolitikusokhoz, s részese volt a néptömegek magasabb művelődéséért folytatott harcnak, az ezzel kapcsolatos eredményeknek. Így lett a 19. század utolsó negyedének országosan elismert, kiemelkedő pedagógus egyéniségévé.”

Vidéki hallgatóinknak otthont adó kollégiumunk az 1983-ban történt felújítás és bővítés óta viseli Dezső Lajos nevét.