EGY GONDOLAT THOMAS ENDER ÉLETMŰVE KAPCSÁN
Propser Merimée (1803–1870) Franciaországban a műemlékek országos felügyelőjeként hatalmas rajz-, akvarell- és metszetgyűjteményt formálva rögzítette Franciaországnak a sokak által kritika nélkül dicsért forradalomban jelentős részben lerombolt, de torzóban fennmaradt műemlékeit. A kulturális örökségről való gondolkodás kezdete is ez a kor. Volt, és van min eltöprengeni. A Tokaj-Hegyalja Egyetem Kulturális Örökség Tudományok Tanszéke, együttműködve a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumával és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárával e töprengést is folytatja akkor, amikor Thomas Ender (1793–1875) 1860 és 1863 között készült vízfestményeinek egy kis részét a Sárospatakra látogatók elé tárja. A művész képei még életében a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába kerültek, és annak ellenére, hogy a művész művészettörténeti értékelésében az itt, a Waldstein-gyűjtemény részeként megőrzött akvarelljei mellőzötteknek mondhatók, a képek népszerűsége töretlen. Az osztrák, a magyar, de a szlovák és a lengyel kultúra történetének is ragyogó darabjai. Önmagában ez utóbbi tény is felkiáltójel abban a gondolkodásban, ami Európáról szól, főként arról, hogy mit is tekintünk európai értéknek.
Monok István
