Dr. Homolya Dániel

Dr. Homolya Dániel:

Gyakran még repülés közben kell szerelnünk a repülőt.

 Egyetemünk egyik docense az üzleti életben is otthonos. Dr. Homolya Dániel kockázatelemző a világ egyik vezető alkoholos italgyártó és forgalmazó vállalatánál. Diákjainak a gyakorlati tapasztalatból is jut az elméleti tudás mellett.

 Az üzleti munkája rajzolta Rio de Janeiro-Tokió horizonton hogyan talált rá a sárospataki egyetemre?

Két egykori, ugyancsak a térségből elszármazott szakkollégista társammal Tállyán vettünk szőlőt, és 2020-ban borászatot alapítottuk Tokaj 3 – Tokaj Drei – néven, és alapítványunk révén igyekszünk a közösség értékeihez is hozzájárulni. Ha már megvetettük a lábunkat Tokaj-Hegyalján, Phd-zett oktatóként hasznosnak gondoltam csatlakozni a helyi tudományos közélethez. Részt vettem a Teleki József klub alakuló ülésén, és hamarosan jelzést kaptam, hogy szívesen megismerkedne velem az egyetem rektora. Dr. Horváth Ágnessel folytatott inspiráló beszélgetés után nem volt kérdés, hogy csatlakozom az új intézmény, merész terveket maga elé tűző tanári karához.

Elfoglalt üzletemberként miért nem a fővároshoz lényegesen közelebbi borvidéket választott magának?

Mindig mindenből a legjobbat és a legtöbbet szeretném kihozni. Magyar borban a tokaji nem csak nekem a csúcs. A Wine and Spirit Education Trust felsőfokú tananyaga is kizárólag ezt az egyetlen magyar borvidéket említi.

Hogy illeszkednek a tokaji sorba a T3 borai?

A munka elején tartunk, de legjobb tételeink már megtalálhatóak néhány vinotékában. Nem is rossz helyeken. Legutóbbi örömteli élményünk pedig az volt, hogy Wojciech Bońkowski, a lengyelek Master of Wine-ja boraink kóstolásakor azt kérdezte, hogy ki a borász, mert az egyensúlyok érzékre és tehetségre utalnak.

A „mindig mindenből a legjobbat” képbe hogyan fért bele a sárospataki egyetem?

Tökéletesen. Ez az intézmény még csak az első lépéseken jutott túl, és én messzire tekintek. Azt szoktuk mondani társaimmal, hogy aki szőlőt ültet, az hosszú távra tervez. Azért találtunk gyorsan egymásra az egyetemmel és rektor asszonnyal, mert megéreztük a másikban a jövő iránti elkötelezettséget. Hogy valamit nagyon akarunk. Jelen esetben azt, hogy az egyetem valamiben a legjobbak közé tartozzon.

Az első oktatói évében mit tapasztalt? Milyen hallgatókkal találkozott?

Nagyon értékesekkel, nagyon ambiciózusokkal is találkoztam. Különösen a levelezősök körében, akik már vállalkozásokban, borászatokban dolgoznak és nagyon éhesek az újra. A nappalis diákok között is sok a csillogószemű tehetség. Olyan is akadt, aki „kóstolgatott”, tesztelt, de csak addig, amíg ki nem derült számára, hogy használható tudást kaphat tőlem. És arra törekszem, hogy a hallgatói igényekhez igazítsam a tananyagot.

Volt-e tanár ideálja, és ha igen, milyen módszert vett át tőle?

Az arany középutat kedvelőként több példát is említenék. Király Júliától azt raktároztam el, hogy a tanítás során tanulunk is a diákjainktól. Dr. Benedek Gábortól azt, hogy össze lehet hangolni a gyakorlati közgazdászi és egyetemi oktatói létet. Dr. Száz János pénzügyi és befektetési témákat oktató tanáromtól pedig azt, hogy ha a lóról beszélünk, hallanunk kell a nyerítést is, azaz oktatás során nem csak a fát, de annak környezetét, az erdőt is látnunk, láttatnunk kell.

Tokaj-Hegyalján mit tekint a legnagyobb kihívásnak, és mit különleges lehetőségnek?

Az egyetem még „induló fázisban” van. Most egyszerre sok mindent kell tenni. Gyakran még repülés közben kell szerelnünk a repülőt. Ami nem hangzik jól, de szép feladat. Számomra a legnagyobb kihívást az egyensúly megtalálása jelenti: dolgozom az üzleti világban, életvitelszerűen élek Budapesten, kisgyermekes családapa vagyok, emellé illesztem be az egyetemi tevékenységemet. Sokan kérdezik, hogy erre hogyan van időm, energiám. Hiszek abban, hogy ha csupa olyan dolgot csinálunk, ami lelkesít, akkor az időnek és az energiának sem leszünk híján. Nagy-nagy lehetőség kapujában állunk, hiszen sok-sok félresiklás után lehet most Tokaj-Hegyalját a megfelelő irányba terelni. Ehhez én is hozzá tudok járulni a pénzügy, kockázatkezelési tudásommal.

Hogyan látja önmaga és az egyetem jövőjét 10 év elteltével?

Jelenleg fókuszom az üzleti szférára irányul. Szeretném, ha tíz év múlva az arányok megfordulnának. Az egyetem jövőjét illetően pedig azt kívánom, hogy az a hazai felsőoktatási és kutatási szféra, nemzetközi beágyazottságú, megkerülhetetlen szereplője lenne.

Kockázatelemzőként erre mennyi esélyt ad?

 A kockázatot szokták úgyis meghatározni, mint a várható kimeneteltől való eltérés lehetősége. Szerintem az egyetemnek minden esélye és adottsága megvan arra, hogy a hazai és nemzetközi kiválóság és megkerülhetetlenség ne csak egy legyen a lehetséges kimenetelek közül, hanem ez legyen a legvalószínűbb pálya.