Megjelent Oláh Róbert új könyve

Megjelent az Iskolavárosok Kutatóintézet által támogatott első kötet Miskolci Csulyak István és Tofeus Mihály könyves műveltsége címmel. Szerzője Oláh Róbert, az Iskolavárosok és hátországuk kutatócsoport tagja. A könyv Miskolci Csulyak István 17. századi szerencsi, miskolci és olaszliszkai prédikátor, zempléni esperes; valamint Tofeus Mihály, egykori sárospataki tanár, bodrogkeresztúri lelkész, később erdélyi református püspök műveltségét elemzi részletgazdag módon.

A kötet ajánlásaként idézünk Monok István lektori véleményéből:

„Oláh Róbert két református lelkész kulturális és tudományos horizontját jellemzi, akik a 17. század reprezentáns egyéniségei voltak. Más generációhoz tartoztak, más országban éltek, de mindketten a református egyházban szolgáltak, és patrónusaik mentalitása hasonló volt a tanulás és a tudományok támogatásában. Miskolci Csulyak István könyvtára tipikus későhumanista értelmiségi gyűjtemény volt. Hozzá tartozott a saját szakma (teológia) részletes tudása, az új tudományos eredményeinek világképi követése, az irénikus gondolatok átlátása, a keresztény újsztoikus filozófia alapműveinek ismerete, a politikaelméleti irodalomban az »unio christiana« irányában való tájékozódás.

Tofeus Mihály könyves műveltségének vizsgálata más forrásadottságokon alapul. Könyvtárának frissessége elmarad a Csulyakétól, ugyanakkor ne feledjük: Erdélyben vagyunk, és a Magyar Királyságbéli gyászévtized környékén. A fenyegetett közösségek bezárkózása, az »újítás – nem újítás« kérdésében a viták »családon belül« tartása természetes reakció: nehogy kívülről bele tudjanak avatkozni a felekezeti életbe.

Egy kis 17. századi művelődéstörténetet tart kezében az olvasó. Tanúsítja, hogy a korszak kulcsszereplőinek olvasmányai elemzése mentén általánosabb kultúrtörténeti megállapítások is tehetők. A könyv egyik erénye a forrásközeliség, ugyanakkor a szerző kellőképpen visszafogott, hiszen még adósok vagyunk egyre több mélyfúrást tenni a közösen feltárt forrásanyagban. Aztán lassan kirajzolódik az a szellemi erőtér, amelyben a korszak értelmiségei alkottak.” (Monok István)